Ebiz - a kanapétól a végtelenbe és tovább!

A május 5-i SzEK konferencián közösségi dolgokról volt szó, természetesen elsősorban webáruház, de legalábbis elektronikus kereskedelmi szempontból.

Az a karaktersorozat, hogy IWIW, nem hangzott el, nem látszódott a konferencián. Béke poraira, úgyhogy az előbb (ha meg nem is szüntettem az accountomat) a legtöbb adatomat kitöröltem, és kiírtam, hogy elköltöztem.

Hát az a tegnapi nap nagy tanulsága.

Egy előadásomra készülve adatokat gyűjtögettem a JátékNet statisztikai rendszeréből. Megnéztem például, hogy amióta bevezettük a bankkártyás fizetés lehetőségét (2009. november), milyen arányban választják vásárlóink ezt a fizetési módot. Elvégre ez egy jelentős bizalomnövelő tényező mindenki számára, aki csak érdekelt a webshopos bizniszben - vevők és eladók számára egyaránt.

Megdöbbentem a grafikon láttán.

A bevezetéskor körülbelül a vásárlások 4 százalékát egyenlítették ki bankkártyával, és az arány azóta is folyamatosan növekszik. Most, 2011. áprilisában már majdnem 9 százaléknál járunk! A GKIeNET 2009-re 3%-os bankkártyás fizetést mért az online kereskedők körében, ami 2010-re gyaníthatóan erősen növekedni fog - de hogy a JátékNeten közel 9-on járunk már, ezt nem gondoltam.

Gyorsan fel is hívom a CIB-et, hogy üljünk le egy kis alkudozásra. :)

Ezzel a felkiáltással átlag heti egyszer felhív valamelyik ismerősöm, gyorsan hozzáfűzve: "Már csak egy webáruház-szoftverre van szükségem!"

Nem barátom, arra van a legkevésbé szükséged...

Kezdd azzal, hogy átnyálazod a SzEK.org teljes archívumát, majd az elejétől a végéig elolvasod Egon és Ernő blogját (esetleg az enyémet is :)), aztán a WebShopExperts Tudástárát évekre visszamenőleg, és ha ezzel mind megvagy, akkor némi képet kaphatsz arról, mit kell csinálj. Na AKKOR teheted fel a kérdést, hogy milyen szoftverre van szükséged.

"Jó-jó, átolvasom majd, de ti hogy csináljátok?", jön a folytatás. És ilyenkor mindig lelohasztom kicsit a delikvenseket, mert bizony a fene gondolta volna, de ezzel dolgozni kell. Hosszú évekig, és sokat. Merthogy alapvetően két variáció van, ha webáruházat akarsz indítani:

- pénztől vastag a párnád, és már "csak" megfelelő szakembereket, munkatársakat kell verbuválnod - nem lesz egyszerű dolgod így se. A másik, valószínűbb felállás, hogy nincs egy vasad se, de van egy mániákus bizsergetésed valahol a hipotalamuszodtól három centire nyugatra, és ellenállhatatlan vágyat érzel a jelenlegi, lélekölő "rohaggyonmegmindenkizsákmányolókapitalista" munkád azonnali felmondására.

Várj még vele egy kicsit. Ha szerencsés vagy és mindent jól csinálsz, minden bejön, akkor a mai viszonyok közepette (2011-et írunk) egy-másfél év múlva tudsz annyit keresni vele (természetesen minden jogszabálynak és adófizetési kötelezettségnek tisztességesen eleget téve), hogy elrúghasd magad a biztonságot jelentő parttól. Valószínűleg nem lesz még alkalmazottad, állandóan borotvaélen fogsz táncolni, de talán megkeresel vele annyit, hogy szűkösen megélve élvezheted a szabadsággal járó előnyöket (és minden egyéb velejárót is :)).

Ezért nem győzöm ismét hangoztatni, amit Egon oly szépen megénekelt Webáruház stratégia és üzleti terv című balladájában: tervezz, számolj, gondolj előre legalább egy évet! A legutóbbi telefonálónál például visszakérdeztem, hogy kivel fogja csinálni az évszázad üzleti vállalkozását: "három kollégámmal". Hát akkor tessék kiszámolni, de ízibe, hogy vajon a négy ember mikor, és főleg mennyi pénzt fog ezzel keresni. Tessék belegondolni, hogy a négyféle embernek négyféle elvárása van, négyféle családi és munkahelyi problémája, négyféleképpen lesz türelmes vagy türelmetlen - ezért nagyon sok apróbb, vagy komolyabb konfliktushelyzet alakulhat ki. Én erre nem tenném fel az életemet...

De hát ez a szép ebben, a virtuális térben sok mindent ki lehet próbálni - aztán majd tanulsz a hibáidból. :)

Csöng a telefonom, a hívó száma nincs kijelezve - az esetek 95 százalékában az ilyet nem veszem fel, de ma szépen süt a nap, gondoltam, legyen szerencsés napod, öreg. Schwaboakármi cégtől hívnak, nem értem se a céget, se a nevét, de menjek oda a bankterminálunkhoz, és csináljam ezt meg ezt.

Mi van?!

Hát hogy a CIB Bank megbízásából a POS terminálok szoftverét frissítik, és menjek oda a terminálhoz, és üssem be ezt meg azt, különben 10 nap múlva nem fogjuk tudni használni. Mivel az ügyfélszolgálatunkon valóban van POS terminál, kezd összeállni a kép - alapból bizalmatlan vagyok, ezért nyilván adathalászatra gyanakodtam. Udvariasan közöltem, hogy köszönjük az információt, előtte talán mégis felhívnánk a bankunkat és tájékozódnánk. Jó, de akkor 10 perc múlva újrahívhat? Ember, mondom, egy letiltott számról hívsz, azt se tudom ki vagy, a bank nem értesített ilyen partizánakcióról, nyilván ne hívj többet - add meg a számod, majd mi keresünk.

Most jön a csattanó: azt ő nem adhatja meg adatbiztonsági okokból. :)

Később kinyomoztuk, nem adathalász, csak ügyfélbiztonsági szempontból szerencsétlen módon intézett akcióról van szó. De hát Margit, nóóóórmális vagy? Kell ez a majomkodás bankkártyás kérdéskörben, amikor amúgy is olyan nehezen épül ki az emberek bizalma?

Bár mindent megteszünk, hogy az internettől való függőségünket a lehető legkisebbre korlátozzuk, nem sokat tehetünk. Gyakorlatilag 100%-ban függünk a hazai szolgáltatók kénye-kedvétől, a 72 órás hibajavítástól, az időjárástól, a páratartalomtól - csupa olyan dologtól, aminek az égvilágon semmi köze sincs az informatikához vagy eBizhez.

Az Invitel "csodás" ADSL szolgáltatását élveztük - hol ment, hol nem, az Invitel a T-Com-ra, a T-Com meg visszamutogatott, hogy hol a hiba (egy idő után rájöttünk, hogy ha felemeljük a telefonkészülék kagylóját, akkor visszajön a net, őrület, kőkorszak). Meguntuk, majd saját költségünkön kiépíttettük a UPC-t (aki egyébként az utca túloldaláról nem volt hajlandó kiépíteni, röhej), ami már 60 megabit, és az esetek 95 százalékában gond nélkül működik is. Egy internetes vállalkozás esetében ez nem elég, hiszen a személyes átvételtől kezdve a napi csomagfeladáson át a rendelések kezeléséig mindenhez kell a net. Az az 5% is, ezért tartalék megoldás után néztem.

Bár mindhárom mobilszolgáltatónak van olyan routere, ami képes megosztani a mobilnetet, de elég drágák - ráadásul nekünk olyan megoldás kellett, ami bármely hálózat netét képes megosztani, és ha nem jön kakaó a vonalon, akkor automatikusan átvált mobilnetre. Kis kutakodás után belebotlottam egy tökéletesen működő, ráadásul szemtelenül olcsó megoldásba.

Egy TP-Link TL-MR3420 router tesztet olvasva (itt: goo.gl/DrgvV) jöttem rá, hogy létezik mobilszolgáltatótól független megoldás is, ráadásul bruttó 8300-ért kapható az eBoltban (van pár száz forinttal olcsóbb hely is, de azoknál nem vagyok hajlandó vásárolni). Szóval a cucc egy sima router, egy portjára kötöd a bejövő, vonalas netet, a másik négyre pedig a számítógépeket (nekünk ennél több is van, ezért utána egy 24-es switch jön, és azokra vannak rákötve a gépek, hálózati nyomtatók). A router USB portjára rádugod a mobilnetes "stick"-et, pár kattintással bekonfigurálod, hogy melyik net legyen az elsőként preferált, megadod a szolgáltató kódját és kész is (olvasd el a fenti tesztet, abból minden részletesen kiderül).

Szóval egy 8000 forintos beruházással és egy havi 2000 forintos mobilnet-csomaggal megoldottuk, hogy 99.99%-ban mindig van net. Ráadásul a "stickyt" nem is kell mindig rádugni, elég csak akkor, amikor elmegy a vonalas, hétvégén meg netezhetsz a Balatonnál.

70-es évek: az ember elmegy az IBUSZ-ba (tudtátok? Idegenforgalmi, Beszerzési, Utazási és Szállítási Nyrt.) választ Szocsi vagy Szófia közül, utazik.
80-as, 90-es évek: az ember elmegy egy utazási irodába, beszélget, kiválaszt, kifizet, utazik. Reménykedik, hogy minden olyan legyen, mint a prospektusban volt.
2000-es évek: az ember egy internetes oldalról megrendeli a kívánt utat, fizet, utazik. Igyekszik bankkártyával fizetni, hogy ha zűr van az irodával, visszakaphassa a pénzét.
2011: az ember addig kutakodik a neten, amíg rájön, hogy az utazási irodák bizony horror felárral dolgoznak. És közben szégyelli magát, hogy elektronikus kereskedelmi jó munkásemberként nem jutott eszébe mindent a neten intézni.

Rájön, hogy a fapadosok sok esetben tényleg olcsók, még ha ezért Pozsonyig is kell buszozzon, de a Ryanair.com alig 100 ajróért elrepít a Földközi tenger szigeteire csomaggal, mindenestül. Átnyálazza a Ryanair-Hertz kedvezményes kocsibérlési lehetőségeit (tényleg olcsóbb, mint sima Hertz), aztán egyelőre lógva hagyja a kérdést, inkább a szállásra koncentrál.

A Booking.com oldalon sok száz közül rengeteg szempont alapján választ magának szállást, és ha már nem "turnusban" utazik, hát 10 napra foglal. Csak akkor hozza meg a végleges döntést, amikor végigolvasta a már ott járt vándorok kíméletlen véleményét. Ha netán nem értene spanyolul, hát a Google Translate "kicsi beszél spanyol" lefordítja neki a kommenteket ott helyben az oldalon. A hely kiválasztásakor segítségül hívja a Google Maps Street View nézetét (van, ahol nem ennyire aggályoskodó az adatvédelmi biztos), és bizony nagyfelbontásban sétál egyet a környéken, elücsörög a szálloda előtti padon, gyönyörködik a tengerparti látnivalókon, megnéz néhány turistafotót is. Sőt, a közeli benzinkút feliratairól lelesi a benzinárakat, és azon morfondíroz, hogy ha még évekkel ezelőtti is a kép, akkor is piszok olcsó a gasolina.

Az már csak hab a tortán, hogy egy 1.9 euróért megveszi a MotionX GPS "közösségi térképet", előre letölti a teljes, nagyítható, utcaszintű térképet az iPhone-jára, hogy ne terhelje roaming költséggel a számláját. Így a beépített GPS tökéletesen működik, hiszen már minden adatot előre letöltött - és nem kell hozzá extra alkalmazás sem huszonezer forintért.

Hogy Plastic Józsit idézzem:
"Uraim, egy fantasztikus korban élünk!"

Érdemes a vállalási feltételeket is átolvasni: a Ryanair esetében például mindaddig szabadon módosítható a repjegy időpontja és az utazó neve, amíg online be nem checkelsz (az utazás előtt 15-1 napig). A szállásfoglalások esetében bevett szokás, hogy kis felárért az érkezés előtti napig ingyen lemondható a szállás - nem is terhelik be a bankkártyát addig.

Nemcsak annak apropójából ajánlom az írást, mert "SzEK Egon" jól felhúzta magát egy híradáson, hanem mert a múlt héten én is nyilatkoztam a Kossuth rádióban egy hasonló felütésre: "10 megvizsgált webáruházból 9 nem felelt meg a Fogyasztóvédelem vizsgálódásánál." Szerencsére ott messze nem hangzott el ennyi baromság, a negyedórás beszélgetés kitért arra, hogy a hibák túlnyomó többsége adminisztratív jellegű.

A webáruházakkal kapcsolatos híradások alaphangulata azonban sajnos sok esetben hasonló - nemrég az RTL Klub esti híradójában hangzott el a fent idézett mondat egy az egyben, minden kommentár vagy tovább boncolgató anyag nélkül.

Szóval íme "blogtársam" bejegyzése:

http://www.kiservinegon.hu/2011/02/egyre-tobb-hulyeseg-teveben.html

Halál.

Egyszer majd elmesélem, ha túléltük.

Ügyfélkezelés tekintetében szerintem kétféle cég létezik: amelyik a törvény minden betűjét betartva megfelelően "letudja" a kötelezettségét Ding!, és amelyik megoldást keresve foglalkozik is az ügyféllel, mert tudja, hogy holnap is szeretne eladni neki. Alább egy példa, aztán egy kis okoskodás. :)

Nemrég elegem lett a műholdas DigiTV nem éppen jó minőségű adásával (semmi komoly, de kockásodott, nem volt jó műsorújság, mégiscsak XXI. század vagy mi), váltottam. E-mailben két egyszerű kérdést tettem fel nekik: hogyan kell lemondanom, és mit csináljak a beltéri egységgel. Két nap múlva válaszoltak: e-mailben nem mondhatom le a szolgáltatást. Ding! Nem ezt kérdeztem, hallo! Újabb e-mail, végre közölték, hogy faxon vagy levében mondhatom le (a másik kérdésre nem válaszoltak). Elküldöm faxon a lemondást. Egy hét múlva jön a levél: faxon nem mondhatom le, csak levélben. Ding! Báááz, idegbaj, mindegy, a végén csak sikerült. Két hét múlva újabb levél jön, benne, hogy mit csináljak a nálam lévő beltérivel és a parabola antennával. Erre 14 napom van, különben kiszámlázzák. Az antenna a sajátom, sose kaptam tőlük, előkotortam a szerződést, amiben ez fel is van tüntetve. Ding! Próbáltam felhívni őket telefonon, az automata útvesztőjében azonban esélyem sem volt élő hangig eljutni. Ding! Végül fogtam a beltérit és visszavittem a Fehérvári út 25. szám alatti ügyfélszolgálatukra. Érthetetlen, hogy miért a gyalogos forgalmat preferálják, autóval esélytelen arrafelé megállni. Ding! Jó három utcányira sikerült, behajigáltam 200 forintot az automatába, majd elcaplattam a címre. Mikor odaértem, a Zárva felirat fogadott: minden nap normális időben, pénteken azonban 13:00 órakor zár az ügyfélszolgálat. Ding!

Ugye, hogy pár apróságnak tűnő esemény összessége milyen kárt okoz? Hat Ding után soha, semmilyen körülmények között nem akarok többet kapcsolatba kerülni velük, pedig magával az alapszolgáltatással nem volt extrém rossz tapasztalatom.

Amikor a JátékNettel eljutottunk arra szintre, hogy megengedhettünk magunknak egy igazi raktár-iroda-ügyfélszolgálati bérleményt :), fontos szempont volt, hogy tömegközlekedéssel, ugyanakkor autóval is jól megközelíthető legyen, és könnyen lehessen parkolni - a bejárat előtt. Most, a karácsonyi időszakban napi 100 körüli személyes átvételünk van, ez (a kiszállításhoz arányítva!) a háromszorosa annak, mint az előző, csepeli helyünkön. Az ünnepekig reggel 9-től este 6-ig vagyunk nyitva, az utolsó két hétben este 7-ig - úgyis ott vagyunk, dolgozunk, miért ne fogadjunk azokat az ügyfeleket, akik estig melóznak? (Ezt nyilván hírlevélben kommunikáljuk is. ;)) Az ügyfélszolgálatra idén a szükségesnél direkt eggyel több főt vettünk fel, hogy ne legyen gond az e-mailek megválaszolásával, a telefonok felvételével. Megbeszéltük mindenkivel, hogy a saját autóinkkal távolabb parkolunk a telephelyen, hogy az ügyfelek közvetlenül a bejáratnál tudjanak megállni, hiszen most sokszor esik a hó vagy eső, nagy a latyak. Az ügyfélváróba kitettünk két széket meg egy kis asztalt elvihető katalógusokkal - ezt otthon is jó lesz lapozgatni, így legközelebb lesz mit vásárolni. ;)

Persze - mi is hibázunk néha, pláne az ünnepi hajtásban ez szinte elkerülhetetlen. Természetesen hozzánk is érkezik reklamáció - ezt igyekszünk jóvá tenni, például azzal, hogy ingyenes kiszállítás kupont (egyik lány elnevezte "futár-kuponnak", nagyon jó :)) küldünk annak, aki valamiért nem elégedett. Így őt is "leszereljük", ráadásul újabb vásárolásra ösztönözzük.

Adjatok ötleteket, ti mit tesztek még az ügyfél jobb kiszolgálása érdekében?

Kisebb vállalkozásoknak kötelező olvasmány - pont erre számíthatsz, ha mostanában kezdtél bele egy netes vállalkozásba. A JátékNet negyedik éve működik, és - szerencsére - szinte mindegyik ponton végigmentünk. Épp azon vagyunk, hogy az ötödikbe ne szédüljünk bele. :)

"Csak azok tudnak tartósan sikeresek lenni, akiket nem szédít meg a magasság, képesek és hajlandóak nap mint nap megújulni."

A siker titka: az Öt Kihívás

A múltkor arról írtam, hogy elkezdtünk kipróbálni számunkra eddig ismeretlen hirdetési formákat, teszt célból. Megnéztük, hogy vajon a marketing büdzsénk melyik felét költsük el jövőre, és melyiket fordítsuk inkább másra.

Kipróbáltuk például a TV2 Aktív szponzorációt - horror ára van, de kíváncsiak voltunk, van-e az egy hetes napi 3x5 másodperces játékszponzorálásnak. Mint várható volt, az égvilágon semmi. :) Kicsi még a logó-ismertségünk, illetve egy hét alatt nem ment át a fejekbe semmi. Arra viszont  jó volt, hogy a konkurenciát felidegesítettük :), hívtak az ismerősök, hogy "láttuk a reklámot, hú, már ekkorák vagytok?" :), illetve a régi vásárlókat kicsit megerősítettük, az újak fejében valami magocskát elvetettünk.

Az AdWordsöt azonban igyekeztünk okosan csinálni - késő nyáron, kora ősszel pár hétig "minden mindegy" alapon 1-2 százezer forintot elköltöttünk tesztelésre, utána pedig, amikor a komoly szezon kezdődött, az AdWordsöt csakis statisztikai alapokon nyomtuk. Ami nem ment, egy esélyt kapott még, finomítottunk raja, ha akkor sem ment, lelőttük. A hajrában megint megpróbáltuk, megnéztük, adtunk neki pár napot, ha nem ment, kikapcsoltuk.

Szóval így... :)

Végre szakad a hó, száncsengő, indulhat az igazi karácsony! Idén nagyon lassan indult be - köszönhetően a túlzottan is jó időnek, a novemberi vénasszonyok nyarának, meg még ki tudja minek, majd utólag kielemezzük, ha ráérünk. :)

Go-go-go!

Amikor egy kis "garázscég", nevezzük inkább kanapévállalkozásnak, azon kapja magát, hogy az eddigi hirdetésre szánt fillérei (amik az indulás óta évekig gyakorlatilag a nullával egyenlőek) hirtelen már forintban mérhetők, akkor jön a következő nagy kérdés: hogyan, hol költsem el? Mi az, ami működik, és mi nem? Hiszen mi, "kicsik" a hirdetés sikerességét közvetlenül a bőrünkön érezzük: ha nagyon bejön, akkor azért, mert rengeteg plusz munkánk lesz :), ha pedig nem, akkor azért, mert úgy gondoljuk, hogy kidobtunk az ablakon egy rakás pénzt. Éppen ezért idén egy kicsit másképp csináltuk, mint logikus lenne: amikor versenyszerűen gokartoztam, az öregek mondogatták, hogy vannak kanyarok, amiket direkt el kell rontani, hogy az utána következőt már jól tudd venni. Milyen igaz! Mivel idén tehettük meg először, kvázi direkt kidobtuk az ablakon a pénzünk egy részét - éppen azért, hogy jövőre már legyen tapasztalatunk.

Éveken keresztül sehol, értsd SEHOL nem hirdettünk, csak igyekeztünk a lehető legjobban kihasználni az ingyenes lehetőségeket - toltuk a lap.hu és mutációit, fórumoztunk, néha talán még az aprónetre is odamerészkedtünk, építettük az adatbázisunkat, hírleveleztünk... 2007-ben pár tízezer forintot költöttünk próbaképpen az AdWordsben (közepes hatásfokkal), majd amikor rájöttünk, hogy a kampányok kezelése embertelenül izzadságos munka lesz, ráadásul minimum két doktori kell hozzá, plusz napi 25 óra állandó tanulás, hogy követni tudd a trendeket/újításokat, abbahagytuk. 2008-ban költöttünk először komolyabban AdWordsre (talán 300 ezer forintot egész év végén), és végre megbíztuk a fiók kezelésével a Klikkmániát - emlékszem, hogy milyen nehéz volt előre feltölteni az egyenlegünket (sőt, még tavaly is igen komoly gondot okozott). 

Idén azonban már "komoly" büdzsénk volt - a több száz milliós éves forgalmunkhoz mértem megaLOL :), de azért már megengedhettünk magunknak egy kicsit keményebb kiadást. Ismervén a nagy igazságot, mely szerint a marketingre költött összeg fele kidobott pénz, csak ugye melyik fele, szóval elhatároztuk, hogy nem garasoskodunk, hanem megcélzunk néhány területet "józan paraszti ésszel", kifejezetten teszt céllal. (Még mindig inkább most, amikor viszonylag kicsiben játszunk, mint amikor jövőre - remélhetőleg - már komoly elvárásokat is támasztunk egy-egy kampány megtérüléséhez.)

A konkrét részletekkel majd pár nap múlva folytatom, mára elég volt a munkából.

Rendre írnak-hívnak-panaszkodnak ismeretlen ismerőseim hogy a Fogyasztóvédelem így meg úgy, hogy megbírságolták őket, hogy így nem lehet élni, állandóan csesztetik őket. És amikor megmutatják a végzést, hogy milyen hiányosságot talált náluk a felügyelet, teljesen igazat kell adjak nekik.

Mármint a fogyasztóvédelemnek.

Elképesztő, hogy a cégek mennyire nincsenek tisztában a jogi kötelezettségükkel - pedig ma már ezer és egy fórumon megjelent, melyek azok az alapvető szabályok, amelyeket be kell tartaniuk. Az egyik slágertéma "az elállás joga". Pedig a rendelkezés teljesen egyértelmű: a magyarországi vevők 8 munkanapon belül indoklás nélkül elállhatnak a vásárlástól. Egyszerűen visszaküldi hozzánk a terméket, és mi szó nélkül visszatérítjük a termékek és a szállítási költségek árát is. Ezt a rendelkezést kifejezetten azzal a szándékkal hozta a törvényalkotó hatóság, hogy a vásárló annak ellenére is biztonsággal vásárolhasson, hogy fizikailag nem láthatja, nem tapinthatja meg a terméket a vásárlás előtt.

Talán az alapszabályt ismerik is a kereskedők, ám sokan nem adják vissza az eredeti kiszállítási díjat (talán ez az egyik leggyakoribb bírságolási pont), illetve kikötik, hogy csak az eredeti, bontatlan csomagolásban veszik vissza a terméket. Márpedig ez már nem felel meg az előírásnak, a vásárlónak ugyanis joga van kipróbálni - azaz használni - a terméket.

Ciki a kereskedőnek, jó a vásárlónak.

Ciki, mert a vásárló visszaélhet a törvénnyel, például elektronikai termékek esetében egy hétig használja a videokamerát, esetleg játszóházat vesz, majd a szombati zsúr után visszaküldi, mondván nem ilyenre gondolt. Előfordul. A névtelenség, az arctalanság könnyen csábítást enged "az erő sötét oldalának", de nem ez a jellemző. A vásárló tökéletes biztonságban vásárolhat a neten, hiszen semmilyen kötelezettség nem terheli. És számunkra, kereskedők számára ez a legfontosabb, hiszen így bővül a piacunk, így tudunk egyre több és több vásárlót elcsábítani az "offline" boltokból.

Több mint egy éve vezettük be a bankkártyás fizetés lehetőségét. Szépen növekszik is a használati arány, annak ellenére, hogy gyakorlatilag senki nincs tisztában az igazi előnyeivel - se a kereskedők, se a vásárlók. A tévétől kezdve gazdasági újságírókon át azt hallom mindenhonnan, hogy "az emberek félnek használni".

Baromság.

Az emberek nem félnek használni, igenis használják. Annak ellenére, hogy a média állandóan a (rendszerint tengerentúli) visszaéléseket sulykolja beléjük. Pedig - tessék már erről is írni, könyörgöm! - ez az egyetlen olyan fizetési mód, amelynél a tranzakció visszavonható. Ugyanis fizetéskor az összeg nem levonásra, hanem csak zárolásra kerül a vásárló bankszámláján. Elég telefonon megreklamálni a bankjánál a teljesítést, és a bank felkéri a kereskedőt, hogy igazolja a termék eladását - ennek hiányában a vásárló visszakapja a pénzét. Bankkártyás fizetés esetében - amennyiben a vásárló betartja a legalapvetőbb biztonsági szokásokat - a vásárlót nem érheti kár. Ezzel szemben banki előreutalásnál vagy készpénzes fizetésnél a vásárló a néha bizonytalan kilétű kereskedővel kénytelen hadakozni a pénzéért.

A másik tévhit, hogy "ha megadom a kártyaadataimat, akkor majd a cég stiklis alkalmazottai újra meg újra lehúzzák a kártyámat".

Totális tévedés.

A kereskedő nem láthatja az ügyfél bankkártyájának adatait, hiszen a tranzakció mindvégig a bank titkosított felületén zajlik - tehát ha akarná, se tudná használni a vásárló kártyáját, mert fizikailag nem tudja újra "lehúzni". A folyamat leegyszerűsítve úgy néz ki, hogy webáruház rendszere átadja a banknak a kívánt összeget, a bank elintézi a tranzakciót, majd válaszol az áruháznak, hogy sikerült-e a művelet. Ennyi. Persze a vásárló részéről is elvárható némi körültekintés, hogy amikor a bankkártyaszámot megadja, akkor megnézze, hogy a kereskedő saját felületén egy adatmezőbe írja be a számot, vagy egy bank titkosított felületén.

Szerintem inkább a kereskedők vonakodnak a kártyás fizetés lehetőségét megadni. Ennek egyrészt technikai oka van, félnek egy ilyen programozási veszélyzónába belépni (ez esetben tessék például ide látogatni: www.bigfish.hu/hu/megoldasaink/webfejlesztes/online_fizetes), másrészt nyilvánvalóan ódzkodnak a kártyahasználat jellemzően 2% körüli költségét benyelni. Pedig a kártyás fizetésnek van még egy hozzáadott értéke: növeli a vásárló bizalmát az eladó felé. A vásárló ugyanis a készpénzét is fél odaadni valakinek, hiszen nem tudja, ki van a "túlsó végen". A bankkártyás fizetésnél pedig feltételezi, hogy "mégiscsak valami komoly cégnek kell lennie".

Ha egy éve kérdeznek, azt mondom, hogy egy szakmai szervezethez való tartozás inkább csak amolyan formális izé, nem sok haszna lehet. Ma már látom, hogy nem is dönthettünk volna jobban, hogy tavaly csatlakoztunk a SzEK.org-hoz, azaz a Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért-hez. Egy év alatt bekerültünk az ebiz "krémjébe", és ez a kapcsolati tőke megfizethetetlen.

Rengeteget tanultam ettől a "környezettől", elvégre az e-kereskedelem mostani éllovasai és szakállas ős-atyjai :) éppúgy itt vannak, mint a webfejlesztők vagy éppen a hozzánk hasonló feltörekvő webáruházak. Egon pedig egyre jobban fogja össze az immár egészen szép méretűre duzzadt társaságot. Ha mást nem is profitálsz belőle, hát okvetlen inspirál a környezet.

Nem is beszélve a kereszt-promóció lehetőségekről, mi például már két közös hírlevelet is csináltunk a Harisnyadiszkont.hu-val. ;)

A rám oly jellemző módon szerénytelenül :), amolyan "teli tenyérrel belecsapva" a lecsóba máris egy friss élménnyel kezdem - a JátékNet.hu Webáruházzal harmadikok lettünk az Év Internetes Kereskedője versenyen (http://www.evker.hu/).

Két érzés is kavarog bennem ezzel kapcsolatban. Az eredményhirdetéskor először csalódottan ütötte meg a fülemet a "...harmadik lett a JátékNet". Ezt akkor és ott tovább fokozta, amikor kiderült, hogy megint, MÁR MEGINT a Bookline lett az első. Tavaly is zavart éreztem az erőben, idén pedig kifejezetten bosszantott, hogy miért nem követik már a Vatera jó példáját, akik (miután besöpörték a díjat 2007-ben is) hátrébb léptek és inkább új díjalapítóként vannak már csak jelen a versenyben. A Bookline is túl nagy már ebben a mezőnyben versenyezni - srácok, vegyétek észre, hogy ti már más pályán játszotok, ne süllyesszétek el a kishajóinkat... :)

A másik érzés negyed óra múlva öntött el, amikor leesett, hogy mekkora dolog is ilyen mezőnyben harmadikként végezni. Nem is értem, mit keresünk itt (600 pont volt a maximum):

1. bookline.hu, 499 pont
2. edigital.hu, 485 pont
3. jateknet.hu, 471 pont
4. netpincer.hu, 455 pont
5. ebolt.hu, 436 pont
6. netrisk.hu, 435 pont
7. bluechip.hu, 425 pont
8. brands.hu, 416 pont
9. bigyoshop.hu, 386 pont
10. ruhafalva.hu, 343 pont

Egyszerre megtisztelő és ijesztő - ilyenkor az ember a napi 14-16 órányi munka közben megáll egy pillanatra, és elgondolkodik, hogy 4 év alatt honnan hova jutott el, hogy a neten tényleg minden lehetséges, és hogy a kétszemélyes kanapéról egy tizenkét fős cégig jutottunk. És hogy közben mekkora lett a felelősség is - munkatársaink és vásárlóink felé egyaránt.

Szóval gratula minden munkatársamnak, ez óriási.